Tele vagyunk előítéletekkel. Kishitűségünkből fakad. Bízunk a külföldi pirulák hatásában, pedig a magyar gyógyszerek a világ élvonalába tartoznak. Minden pénzt megadunk egy palack francia borért, mikor a tokaji, villányi és Balaton-felvidéki nedűk sokkal jobbak. Sokat fizetünk egy autóért, ha annak franciás a rugózása vagy olaszos a dizájnja, pedig a Győrben, Esztergomban és Kecskeméten gyártott gépkocsik megbízhatóbbak.
És azt is elhisszük, hogy fantasy-t csak angol szerzők tudnak írni. J.R.R. Tolkien megírta a Gyűrűk urát, C. S. Lewis a Narnia krónikáját és J. K. Rowling pedig a Harry Potter regényfolyamot. Erre föl itt van ez a Valcerina, egy magyar szerző fantáziaregénye. Előre bocsátom, ennek a műnek is meg kellett járni a hadak útját: először Amerikában kellett megjelennie, The Celestial Trek of Star Wanderess címen, azután idehaza megélt két kísérleti kiadást, és csak most kerülhet a magyar olvasók kezébe.
Ám a hazai könyvek felett pallosjoggal rendelkező könyvkereskedők egyike azt mondta a Valcerina kiadójának, akkor veszi át terjesztésre a művet, ha a szerző felvesz egy angol írói álnevet. Elvárását meg is indokolta: „Az angol beteg” is magyar volt, az Afrika-kutató gróf Almásy László, de a film „A magyar beteg” címen egyetlen díjat sem kapott volna.
Terjesztőnk egyébként nem vállal semmilyen kockázatot. Bizományban veszi át a könyvet, nem költ reklámra, nem szervez író-olvasó találkozókat, az eladott könyv után pedig csak 2-3 hónap múlva fizeti ki a kiadónak az ár csupán 47 százalékát, amiből a szerzőnek fillérek jutnak.
A Valcerina írója nem vett fel angolos hangzású írói álnevet, ezek után neten próbál „magyarkodni.”.
