A szexbotrányba keveredett győri polgármester Borkai Zsolt lemondott. Sokáig úgy tűnt, kapaszkodik még székébe, hivatkozott a győriek bizalmára, érvelt, hogy újraválasztása a nyilvánosságra került felvételek ismeretében történt. Szeretett volna ő polgármester maradni, vezetni, szolgálni városát, végső soron azonban úgy döntött, hogy Győrnek akkor tesz jót, ha beszennyezett múltjával nem terheli tovább sem a közéletet, sem azt a közösséget, amelynek eddig zászlaja alatt indult.

Ne legyünk álnaivak: döntését segítette a miniszterelnöki intés.  Miután Borkai Zsolt a Fideszből kilépett, Orbán Viktor csak annyit üzent:

Zsolt, ez kevés lesz!

A szexorgiás polgármester körül a miniszterelnöki intő után elfogyott a levegő és ez végül bukásához vezetett.

Bármennyire kézenfekvőnek tűnik,  mégis fontos kimondanunk, mi is volt végső soron Borkai bűne! A nyílt obszcenitás, a prostituáltakkal folytatott, pornófilmbe illő házasságtörő aktus és annak rögzítése, végső soron pedig a film nyilvánosságra kerülése. Stílszerűen egy pornómegosztó oldalon. A közpénzek herdálása illetve a kábítószer fogyasztása már csak körítés volt,  hab a tortán, hisz ez utóbbiakra végül bizonyítékot nem szolgáltatott a leleplező, csak a jól előkészített, suttogó propaganda aknamunkája engedte sejtetni: több van a háttérben, mint egyszerű, nyílt színi üzekedés.

Mai világunkban talán rácsodálkozunk, hogy végső soron miért is mondott le a győri polgármester. Hisz öt évig biztos volt a széke, megélhetése. A hozzá hasonlóan prostituálttal tetten ért budaörsi városvezetőben, Wittinghoff Tamásban fel sem merült ez a gondolat, a „fehér port” fogyasztó és a közpénzcsapolás módszereiről értekező kispesti szocialista képviselőt meg sem suhintotta a lemondás langy szellője.  

Már nem is gondolunk rá, nem is tartjuk kézenfekvőnek, hogy Borkai lemondása az egyetlen és ésszerű, erkölcsileg helyes döntésnek tekinthető. Hisz ha van bűn, akkor kell lennie bűnhődésnek, bűnbocsánat pedig nincs bocsánatkérés nélkül. Már nem tarjuk természetesnek, hogy az erkölcsi megfontolások számítanak a közszereplő politikusok döntéseinél.

Holott nem volt rég az az idő, amikor úgy tartottuk, hogy egy polgármesternek köztiszteletben állónak kell lennie, aki tisztességes és becsületes,  akire a közösség tagjai, mint előjárójukra felnéznek, aki példaként állítható gyermekeink elé, aki feddhetetlen és erkölcsös, aki megvesztegethetetlen.  Ma már szinte nem is értjük ezeket a fogalmakat, gyermekeink pedig nem is találkoznak velük.  Pedig mi más jellemezhetné egy városi elöljárót, mint az előzőek?

Joggal merül fel a kérdés, felmenti-e vajon az erkölcsi bűn alól a polgármestert a város bizalma, ha a szégyellni való, pironkodtató tettek ismeretében választják újra tisztségébe?  Kérdés az is, miért választjuk mi egyszerű, gyarló és esendő választók az  egyszerűt és gyarlót, ahelyett hogy a közösség vezetésével a  jobbat, többet, a nem vagy csak kevésbé bűnöset választanánk. Mutat-e példát, helyes irányt, jelenti-e az erkölcsi megtisztulás kezdetét a győri polgármester lemondása?  

Közpénz, fehér por és prostituáltak, gyömrőiként ugye ismerősek ezek a szavak? Üzen-e és ha igen, mit Győr Gyömrőnek?

Kérdések, melyekre most még nem tudjuk a választ, bár mindannyiunk érdekében jó lenne mihamarabb válaszra lelnünk.

Ludovica A.